Menekülés (re-lena1)
Kergettek. Én hagytam, hogy utolérjenek.
Ebből született ez a nagy vers-sereg.
Hú micsoda dallam!
Benne van fűben, fában, és minden falban.
Az idő hozzányúlt a csupasz vezetékhez.
Feje először bíbor vörös, majd szilvakék lett.
Miközben barátin rázta kezét a 220 Volt,
felidézte szerelmeit, hogy mennyi is volt?
Kialudtak a fények,mert kiment a biztosíték.
Kellene ez alá a fa alá, mielőtt kidől, egy jó kis ék.
Szivem dobog. De, talán ez az élet rendje.
Szemem dermedten nézi a monnitort.
Rajta van agyament csitesz keresztje.
Hullanak könnyeim. Hogy lehet ilyen hülye valahol?
Majd elkapom a .....grabancát, és talán válaszol.
|
|