Hótiszta pirosság arcomnak orrán,....
számomra a bohócot idézi a kép,
magam vagyok az, ezt minek megolkolván,
ismételni végképp fölösleges ekképp.

Nálam itt van a sok üde színfolt,
látásom a lányoktól egyre javul,
szavaimból árad a szépség,
a szivárvány íve majd belepirul.

Most színes valóság jelzi idős koromat,
egy gond van csupán, hogy megittam összes boromat.
s töprengek magamban, miért e szomorú földi lét?
Hát felejtsd a sóízű könnyeket, és igyad az édes szőlőlét.