hajnal
a hajnal vigyázva húzza szét az éjszaka bársony függönyét, nehogy felébressze a még alvó csendet. a sötét lábujjhegyen eloson, magával viszi csillag-köpenyét. a Hold még nézelődik egy kicsit, és kerek mosollyal köszönti az ébredő Napot. a Nap visszamosolyog rá, majd felém fordulva mondja: mostantól én vigyázok Rád.
|
|