csata előtt
mikor ott állunk majd egymással szemben,
mint csatára felkészült két erős csapat,
imádkozunk Isteneinkhez, hogy e harcban
mit lehet, és mit szabad.
számbevesszük lehetséges veszteségeinket,
mint a háborúval járó szükséges hozadék,
nem baj, vonjuk meg nyeglén a vállunk,
azért túléli az öldöklést a szerencsés maradék.
nem érdekel bennünket a közös múlt,
az együtt töltött szépséges idő,
akkor nyugszik neg háborgó lelkünk,
ha szólnak a dobok, sivítanak a trombiták,
és Mars az Égből harcidíszben közénk lejő.
|
|