állunk a szorosban háromszázan.
arcunkon izzadtságcsepp csorog.
Zeusz atyánk küldött ránk napfényt,
dárdáinkat élezték fénylő csillagok.
szemben velünk az Isteni Xerxész,
és népeinek milliónyi serege.
nyilainak záporától
sötét lesz hazánk kék ege.
a legjobbak vannak itt, közöttünk,
mint tejnek válogatott föle.
tudjuk, hogy sorsunk majd egy lesz,
és befogad minket Spárta szent öle.
de küzdünk az öldöklő harcban,
Leonidász királyunk bennünket hív.
mert összetartja pajzsainkat
a legendás Spártai szív.

vándor!
ha évezredek múltán
olvasod majd ezen sorokat,
hajtsál fejet egy percre,
és dícsérd a Spártai harcosokat!