ölelem magamhoz a magányt. a magány oly rossz szerető. kifestve áll az utcasarkon, s ha nem kérem, akkor is eljő. a magánynak hideg a teste, és büdös a szája szaga. hiába rágja a rágót, erősebb az a bizonyos Symphonia. elvagyunk mi így, ketten. járjuk a táncok sorát. feltesszük hallókészülékünk, és hallgatunk néma zongorát.
