Árok partján fekve nézem az őszi fákat,
arcomra meggyötört hajnal hasad.
Már nem látom a sok kusza ágat,
a szüreti bort meghozta az alkonyat.
Beterít a lomb is, a szél sem fúj el.
Kezemben két félig telt flaska,
ha kiürülnek, messzelátónak jó lesz,
hogy menni merre kell.
Utolsó pacsit adok a nyárnak,
de éget a keze nyoma.
Jajongok, de ez nem baj,
jön majd az ősz, az nem ily mostoha.
megnyugodott lelkem, kezemre kötés került,
az őszi nap meg ölemben elszenderült.