hajatokba kapaszkodik a szél.
alattatok dübörgő ménes, és
 a távolság kalandokról mesél.
az aszfalt szalad a kerekek alatt.
veletek szemben fut a táj,
a lusta Idő meg motorfújtatva lemarad.
kinyitja kapuját a Végtelen.
rátok mosolyog kihívóan,
s mondja: jöjj velem!
gyosröptű fecskék vigyázzák utatok.
símítják lelketek, mert tudják,
Ti is így vagytok szabadok, és boldogok.