mama!
oly  sötét az éj!
ördögök táncolnak a falakon.
ablakot tör be a szél,
ez ám a Pokoli vigalom!
a démonok a csilláron is lógnak,
ez egy lángoló előadás.
nem tudok a szemükbe nézni,
juszt is lesz ráadás.

hív téged fiad szava:
mama, gyere haza!

a párna alá bújok, mint
egy kergetett, riadt egér.
térdemet a vállamig húzom,
ide már senki nem fér.
lepedőmön izzadtság tenger.
sós víze takarót mos.
föld alatt villodzó fények,
gyökérben féreg motoz.

hív téged fiad szava:
mama, gyere haza!

emlékszel az első bálra?
mikor jártuk a nagy keringőt?
százezer gyertya úgy égett,
hogy fiad hozzád felnőtt.
és emlékszel a sok mesére?
mellyel álomba merültem én.
futottam hajnali széllel,
száz virág hajolt fölém.

hív téged fiad szava:
mama, gyere haza!

széttörtek a régi álmok,
darabjuk párnán hever.
rakjuk össze őket,
hisz mást úgysem érdekel.
építsünk egy új templomot!
lesz benne pad, feszület. oltár.
és festett üvegeken keresztül
értünk szól  majd az Égi zsoltár.

kér téged fiad szava:
mama, ugye eljössz haza!