egymástól távol pergetjük magányunk homokszemeit, mint rózsafüzért. két magányos ferences szerzetes. cellánk homályában az idő megállt az órák nem ketyegnek, nem számoljuk már a perceket. a képek a falon porosodnak. fakítja őket a múlt. maszatos az ablak. odakint lassan bealkonyult. elkopott sok-sok év is. az aszfaltban talpunk nyoma. ejtsük foglyul a jövőt együtt. két szerelem-mostoha.
