ülsz a konyhaasztalnál.
előtted színes csodabogyók.
altató, fájdalom és depi-csillapító,
Te tudod, mi, mire jó.
az asztalon a terítő foltos.
rajta térkép; elmúlt életed.
a pacától várod a választ:
maradjál, vagy megteheted?
a bogyók oly színesen hívnak.
jöjj velünk, te picike lány!
vár a szép álomvilágunk.
lehetsz varázsló, vagy király talán.
felejtheted összes gondod.
hív egy új dimenzió!
kívánhatsz tőlünk bármit,
megkapod azt, ami Neked jó.
ne habozz hát, úgy kérünk!
kisérőnek itt egy üveg konyak.
torkodon, mint egy síző lecsúszunk,
s vár az öröklét-alkonyat.

utószó

nézd meg jól azt a foltot,
Te halálba készülő nagyleány!
és egyből rájössz, hogy mi a dolgod.
foltos az abrosz, mosni kéne már.