VI. szonett( A kőltőkhöz)

Írók, Kőltők! Ti szabadlelkek!
A Múzsa eljött kezében lant,
vele halhatatlanok lesztek,
emelj szót még nem takar a hant.

Tartsd homlokod, hogy csókja érjen,
e kedves ne hagyjon el soha,
hogy dicsőségben visszatérjen,
legyen alázat e vers sora.

Vedd tollad, írj! Még van életed,
szépséged, mit belül hordozol,
bajod így örökre temeted.

Ha üt órád, és lehull lepled,
szellemed semmit nem tékozol,
néped dicsősége lesz lelked.