Az utazó
Az utazó
Az utazó meggyötörten lépked,
hosszú út áll már mögötte,
mosdatlan arcára a kín,
furcsa ráncot rajzol.
A Nap a por a végtelen utazás
kikezdte fáradt testét.
De lelke erős, fiatal s elszántan
küzd a kegyetlen magánnyal.
Szótlanul bandukol az izzó
homoktenger roppant hullámait
próbálja követni és vízről álmodik,
hömpölygő óceánról.
Cserepes ajka néha megremeg,
mert álmait a világ összezúzta.
Nem hisz, nem remél,
csak megy, megy egyre csak megy.
De mégsem adja fel, mert tudja,
a háború sorsát is a sok kis csata
dönti el, ha egyet-kettőt elveszít,
akkor is mindig van remény,
hiszen biztos benne,
hogy az ember sorsa nemcsak
szenvedés és mégis oly kevés
a boldogság a Földön.
|
|