Csendes őszi eső
Csendes őszi eső
A csendes őszi eső, karcosan éri arcomat, fáj az érzés, az elmúlás és ez a nyomott hangulat. A fák szórják az enyészetnek levelük, a sárguló fű színnel telik meg velük.
Hullnak a szép virágok, elhervadnak szívemben is már az álmok. Vágyakat söpörget bennem az őszi szél. Fújja, ez az érzés csak ennyit ér neki. A táj szépségeit az enyészet eszi.
A havas téli napon, mikor már érzem a kandalló melegét, kibontja a téli csend is a szépségét. Szenvedélyes szívvel úgy várom a tavaszt, hogy lelkem rózsafáján virágot bontson az.
A gyümölcsérlelő nyár, A tájak, a vizek a hegyek, mind rám vár. Szórja a Nap az aranyszínű nyilait, élvezem a tüzes nyár izzó vágyait. Az őszi eső közben áztatja arcomat.
Fáj az érzés, az elmúlás a hangulat.
|
|