Ha elmúlnak az álmok…

Csendesen riad a reggel,
Hunyorog, még álmos szemmel,
fürtjét a lágy szél lengeti
a régmúlt idő fáj neki.

Ha illan tova az álom,
a sorsomtól csak őt bánom.
Új napra ébred a világ,
a szív az, mely fájón kiált.

A Nap is felhőbe bújik,
kedve nem örömre hajlik.
Az ég színe sem a régi,
a kéket esdeklőn kéri.

Jöjj ragyogón, reggeli fény,
nélküled nincs élet, remény.
Simítsd addig a lelkemet,
amíg e föld majd eltemet.

Ui: Sok szeretettel Lenának!...