V.szonett( A szerelem szentélye)
V. szonett ( A szerelem szentélye)
Ilyen hűen senki nem dicsér.
Kedves, én mindig neked írok.
Vonzalmam örök, csak érted él,
feléd szárnyallnak a sóhajok.
Nem enyém, Ámoré az érdem,
mert oltárom szentsége te vagy.
Neked mondom a szentbeszédem,
miközben imám, hidegen hagy.
Vágyteli álmom te töltöd be,
vigyázok rád és az istenek,
gyertyám csonkja fénnyel szór körbe.
Ha vágysz, fogadj sajgó szívedbe,
mert a tüzek hamar elégnek,
így csak hűlt parázs lesz kezedben.
|
|