Szélkisasszony csatája
Szélkisasszony csatája
A távolban büszkén
fénylenek a hegyek,
nem zavarja nyugalmukat semmi,
csak a csintalan szélkisasszony,
próbálja összekócolni deres fejüket.
Nyomában kavarog a száraz falevél
és a hegyröl elorozott hópihék.
De csatája hasztalan, ezért a rétek felé
veszi útját és mérgesen tépi
szaggatja, de kopottas ruhájukat
mégsem tudja levenni.
Erre éktelen haragra gerjed,
ádáz erövel tör a városokra,
rázza a házak régi cserepét,
s mi útjába akad felkapja,
röpíti szerteszét.
Hordja a szemetet szüntelen,
de az ö ereje sem végtelen.
Feladni kénytelen.
És a gomolygó felhök mögül
bágyadtan törnek elö a napsugarak.
Itt az új élet, itt a tavasz.
|
|