Várj rám!
Várj rám!
Várj rám egy holdas, őszi éjszakán,
mikor levél sem rezdül majd a fán,
a csillag is felhő mögé bújik az égen,
sétálni sem lehet a párás réten.
Várj rám, ha leesik az első hó,
ha karom melegében volna jó,
és felettünk nem nekünk süt a Nap,
amikor szíved magára marad.
Várj rám, ha zöldül, éled a világ,
illatozik a sokszínű virág,
és megjönnek az első kisfecskék,
amikor az ég újra azúrkék.
Várj rám, ha itt lesz majd a forró nyár,
ha rád ragyog a fénylő napsugár,
amikor szárba szökken a kalász,
Kedvesem, még akkor is énrám vársz?
|
|