Álmatlanság
Álmatlanság
Fáradt a lelkem, nincs éji álmom,
pedig ezt, nem zavarja semmi sem,
helyem az ágyon mégsem találom,
mert arcodra gondolok szüntelen.
Az óra ketyeg a szobában bent,
az idő olyan lassan múlik el,
a kíváncsi csillagok odafent,
egyre ragyogóbban villannak fel.
Kezem tapogatja a sötétet,
zavarja a fülemet a mély csend,
veled elképzelnem az életet,
az lenne az igazi happy and.
Majd elfáradt lelkem útnak indul,
érzem ahogyan repül, hozzád száll,
átsuhanok a messzi tájakon,
még ajkam a tiedre rátalál.
Csókot hintek a pihegő szádra,
ezt neked a szívben érezned kell,
mert ott van ki téged mindig vágyva,
őrzi szép álmod, mely nem múlik el,
gyöngéden átkarolom a vállad,
becézem a kisimúlt arcodat,
örök szerelmem füledbe súgom,
hogy éjjed legyen, neked boldogabb.
Lassan mégis álom jön szememre,
agyam pihen, de szívem mégis fáj,
nincs ki mondja:-Szép álmokat, kedves!
Nincs ki suttogja: -Jó éjszakát!
|
|