Sziklás hegyen
Sziklás hegyen.
Csak egyszer láttam eddig sziklamászást,
szívemben örökre megmaradt e kép,
mintha összefogna kő és az ember,
fenséges látvány, és gyönyörűen szép.
Ki odaindul, tudja nem lesz könnyű,
mert minden lépésért meg kell küzdeni,
itt látszik, milyen nagyszerű az ember,
hiszen a halált is vállalni meri.
Mert fenn a sziklán edződik a lélek,
erős lesz a test, és csiszolt az elme,
ha nincs akaratod, sok önbizalmad,
ne próbálkozz, mert akkor el vagy veszve.
Vért izzadsz az úton, görcsöt kap ujjad,
elakad a légzés, kiszárad a száj,
ha úgy érzed a nehezén már túl vagy,
következik egy újabb, más akadály.
Csak önmagad ura vagy már a sziklán,
saját erőből juthatsz egyre tovább,
nem könnyű legyőzni, méltó ellenfél,
mert mindig nehezen adja meg magát.
És milyen érzés feljutni a csúcsra?
Nem lehet azt leírni, arra nincs szó,
öröm, boldogság vagy beteljesedés?
Szavakkal talán ez ki sem mondható.
|
|