Ülök a tengerparton, ujjaim között pereg a homok, mint fövenyen a lábnyomok. A szemcsék, mint rövid ballada gondolataim halmaza. Felállok, a tenger moraját hallgatom, távoli tájat vallatom. Most mintha látnék derengő fényt, libbenő apró reményt, a partot kémlelem, hol látni véltelek, de csak játszott velem a képzelet.
