Elmúlnak az évek
Elmúlnak az évek…
Miért is nézed az évek múlását,
ha feladod, a vágyaid sodrását,
ne dobd el könnyen életed tavaszát,
mint az érett búza száraz kalászát.
A szerelemben és fájó magányban,
szívbe hasító kínzó igazságban,
minden igaz vagy idegtépő hamis,
csaló ábránd rabja lettem, magam is.
Múlnak az évek és csak arra ébredsz,
álmaidhoz többé vissza sem térhetsz,
gyámoltalan, erőtlen már a tested,
fájdalomba fúl a leszálló ested.
Hull a fák levele, halk szellő lebben,
szemed lecsukódik, pillád sem rebben,
agg fejed megőszül, elmúlik a nyár,
kinlódsz, de rajtad senki nem segít már!
|
|