Boldogtalan születésnap
Boldogtalan születésnap
A kertben a fák alatt ülök,
az utca forgatagába merülök,
jönnek -mennek a boldog emberek,
de te nem vagy köztük és
ezért szenvedek.
Az asztalon egy üveg bor és két pohár
ünnepelnék, ezért ez az ital erre vár,
néma a csend, sóhajom néha töri meg,
nincs ki igyon velem, nem jöttél el,
ezért szenvedek.
Aztán megmozdul a kezem, tétován
az egyik pohár után nyúl
mellettem egy barna hajú úr
-A magány ö- gúnyosan felkacag.
Elkergettél, pedig csak én köszöntelek!
-Hazudsz!-szólok, eljön, de te nem jöttél
ezért szenvedek.
A magány hatalmába kerít
eljátszik velem, mint egy bábuval,
hol van a férfi, hol van ki szeret?
Nevetve kérdi:-Vagy tán elhagyott?
Arcomon egy könnycsepp folyik végig´
a bánat könnye és én hallgatok.
Hiszen miröl is beszélhet az ember,
ha boldogságot már nem remél,
egy karnyújtásnyira van töled a holnap,
de nincs már aki hívjon, nincs akiért élj!
Nem lenne szabad, de mégis sírok én,
a szülétésnapom itt már véget ér.
A magány feláll és kezet nyújt nekem,
szemén látom, itt marad velem,
indulok én is a kertet elhagyom,
csak egy üveg és a két pohár
marad az asztalon.
|
|