Lánggal égettelek szívembe.
Lánggal égettelek szívembe.
Mint hegesztő a kemény fémbe, úgy égettelek a szívembe. Mint a hegyvonulatok, melyek körül ölelik a völgyet. Mint pillangó járta rét, mely százszínű virágpalástot ölt. Mint félig kiszáradt fa, mely virágzásnak indul, oly erővel ittalak magamba.
Mint szivárvány színei, úgy csillog tekinteted a világra. Mint homokban rohanó apró gyík, úgy illan el az élet nemsokára. Kell nekem ez, hogy életem virágba boruljon, mint orgonabokor május éjjelén. Az elmúlás, a tél, mind álom maradjon lelkem rózsafájának virágzása idején. Mert lánggal égettelek szívembe.
|
|