Leszállt a sötét éj
Leszállt a sötét éj
Leszállt a sötét éj, elűzte a Napot,
felcsalta az égre a Holdat, csillagot.
Betakarta Földünk nagy sötét lepellel,
simogatja arcom langyos, lágy szellővel.
Minden oly hallgatag, minden olyan csendes,
néha egy izgatott madár fészkén repdes.
Most lopakodó árny oson a fák között,
terhét húzva nem lát el a bokrok fölött.
Hirtelen elétoppan egy hatalmas kutya,
de árnyunk a zsákmányt legott el is dobja.
Már a csendet robaj, vonítás veri fel.
Így a lárma a sötét égig szökik fel.
Az eb kergeti a tyúktolvaj ravaszdit,
ugatása felveri az álmos gazdit.
Gyorsan puskát ragad, rókánk fűbe harap.
Újra csend honol a tájon, Hold világít
az égen milliónyi csillag szikrázik.
|
|