Bár még a hajnal könnye csillan, mégis mohón feldereng a fény. Már a levelek között villan, rózsa illattal száll a remény. A szél dúdol a patak csobban...
Bár még most bandukol kéjesen tűzpalástjában a Nap, de úgy szórja sugarát a réteken, hogy lenszőke búzatáblákon pipacstenger izzik vérmesen.
Bár még a patakparton állok fürgén zenél a vízcsobogás. Kiterjesztett szárnnyal már leszáll a bíbor hintaján az alkony, minden arctalan lesz és sötét. …… Fájdalmam heve égig röpít.
