Tág a világ, de haza csak egy van!
Tág a világ, de haza csak egy van!
Bevillant egy gondolat, mely erőssé lesz,
álmokat, zilált vágyakat helyére tesz.
Ha ennek tekervényes szálát követem,
a szavak fonalának útját elvesztem.
Miért van, hogy a lélek olyan rejtélyes?
Mint egy vad hurrikán, annyira szeszélyes.
Zilált érzések égbe szökkenő vágyak,
olyanok, mint a viharban szálló tárgyak.
Lehet bárhol a világon magyar ember,
ötletért a szomszédba mennie nem kell.
Alkot, épít a tudását elismerik,
bár hazájában ezt megkérdőjelezik.
Most villant be egy apró gondolat nekem,
lehet hazám mostoha, mégis szeretem.
Nem felejtem soha szülőföldem helyét,
Szívemet dobogtató, rónáját, völgyét.
|
|