Fény a bánatod útján

Ha fény lehetnék a bánatod útján,
villantanék neked mindig kis reményt.
Oda indulnék ahol éppen várnál,
ha éreznéd is a magány hűs szelét.

Ha fény lennék az éj fekete szárnyán
megmutatnám merre visz a sima út.
Világítanék, hogy azt megtalálnád,
a bánatból merre vezet a kiút.

De csak sajog a szív emészt a bánat,
hiába vágyom a Nap ragyogását.
Felhők mögé bújva titokban láthat.

Így lesz ez mindig, a vágy szellő szárnyát
béklyóba zárta a megszokás- lakat.
Szívedbe rejtsd hát élted csodás álmát.

SZERETETTEL AJÁNLOM: ANNA1955-NEK!