Az álmokhoz
Az álmokhoz
Betakar az éj fekete leple már, gondolatom mélyen lent szunnyadva ül. Szemeimre új hűsítő álom vár, a csillogó fény messzire elkerül.
Vidám lepke repül álomképen át, kecsesen, lágyan vágyával fedezve. Tarka virágos rét ontja illatát. Bokor alján egy kisnyúl ül reszketve.
Az őszi zápor éltető a földnek, a mohó vágyam lebegve száll feléd. Szerelem szépséges gyötrelme öl meg.
Ölelj magadhoz gyöngéden!- Szeretném! Legyen bódító mámor a szívemnek, boldogság töltene el ha érezném.
|
|