Szemed tükre
Szemed tükre
Mint az érett gesztenye a faágon,
kinyílt a világra, csodára várón,
szemed csillogó tükre és vetíti
felém a lelked őszinte tisztaságát.
Látom magamban, mint víztükrébe
a partra szelídült szomorú fűzfa,
azt a mélységes tiszteletet, melyet
irántad érzek ott legbelül a szívben.
Mennyi fájdalom mennyi szomorúság,
jutott osztályrészül és korhadásnak indult,
mint őszi levelek az avar szőnyegben.
Érzem az átélt borzalom milyen nyomot,
keserűséget és a kiábrándultságot
hasított mélyen az érző szívedbe.
Szemed fénye mégis tisztán csillog,
mint víztükrében a szivárvány.
|
|