Nyárfaerdő
Nyárfaerdő
Nyárfaerdő, kerekerdő
ahonnan a hajnal eljő.
Bevillan a napsugárka,
szárnyra kel a kisbogárka.
Ózondús a friss levegő,
táborozni milyen menő.
Fütyül a fán sárgarigó,
kedve pedig csudára jó.
Mókus pattan le az ágról,
álma sincs a zord világról.
Szaladgál a dús avarban,
ettől ő még szabadban van.
Vaddisznónak malackái
inthet nekik, lári-fári.
Csörtetnek ők, mint a nagyok,
nem hagynak ki füvet, magot.
De most lett ám szörnyű lárma,
Elszállt maci édes álma.
Megjelent az ember géppel,
dolgoztak ők egész éjjel.
Tanulságul azt jegyezd meg,
Ki az erdőt írtja, bántja,
előbb – utóbb kiderül még,
a fát maga alatt vágja.
|
|