Téli táj
Téli táj
Megdermedt a föld, hófátyol takarja,
a fa zúzmarát hullajtva sírdogál.
Szél süvít hallik rémült vijjogása,
út mentén kivert, éhes eb szaladgál.
Fehér a táj, mint szűz leány ruhája,
öreg ház mellett korhadt fa álldogál.
Nem vár több évet, nem lesz maradása,
gazdája kivágja,-s tűzre rádobál.-
Fázósan összehúzom téli ruhám.
A süvítő szélben,- már hűs az alkony-
csontjaimba hasít a hideglelés.
Pattog a tűz így olvad fagyos pillám,
a hótól világít a jeges balkon,
alig várom, hogy zöldelljen a vetés.
|
|