Elmúltak már a sétálóléptű órák,
a kézfogásos izzadtságok,csak
a vér hömpölyög, s
keresztet feszít az ég.Látod nem nekünk szól már a hamis
gyöngy-mosoly, elhajlott már a fa ága is, csonkoltságával még szebb, mint volt. Elvárlak hát! Mint őszülő föld levelekkel bújtatom pusztaságom, de te tudod, hogy mindez csak kínos, keserves hazugság.
