Ereklyetartó
Amint kő csobban, s násztáncot
villan a lét, már nem várlak.
Neved hamuba óvakodom, por
ne szálljon rám!Igy hát.
Késve hívtak engem a
keserű ízű reggelek,
s volt minden olyan mázas,
hízelkedő-gyűlöletre várva.
Elkötötték az utolsó szavad is,
szemeid már széttört kicsi kék kövek,
utolsó pillantásod pogány ereklyém,
mely megaláz, és áldozatra hív.
|
|