Néztem, ahogy alszol.
Letöröltem könnyeidet, sós
ujjaim számhoz emeltem,
s mégis félek.Ugye lesz
még egy lesz, és nem kell
könnyednek tetszenem,
hazudva hitemet!
Néztem a szád, ahogy
ajkaidról lassan elindul,
és formáz alaktalant az álom.
Ugye mi már megtaláltuk az
örök igent, és nekünk már
csak, mint legenda, úgy
lengi körül összekulcsolt
kezeinket a magány!
