Aztán tollat fogsz te is,
bízva a sors kezében,
hogy a mai estéd az utolsó.
Reméled a halált, sugaras
napokkal bíbelődsz, a ködből
álmodban lovak futnak feléd
sörényük között árvalányhajjal,
vízparton hamis Holdat bámulsz,
szeretnél újra békétlen lenni
az első ágyban, fogaddal aranyszálat
tépni, öklöd szétverni csalódásod fejszeélén,
ismételni ezerszer botladozó szavaid,
megkötni a pillangók színeit, fátyoltáncát
a halálnak.
