Gyertyagyújtáskor
Mint kinek fejfát ácsolnak, vagy hallani
véli az utolsó ítélet harsonáit, úgy múlik
időm.Légy hát helyettem bűnös, hisz bűnöm már
engem fel nem old, s hiába minden megalázkodás!
Tudnod kell, hogy úgy halsz, mint más, és jelet
csak a halál ad rád, s leszel, mint vízcsepp,
ha pókhálóban remeg, s fényt ölel magához
félőn, hogy még megmaradjon.
Mondd, lesz-e még elég hited sírni másokért,
lesz-e még elég hely körmöd alatt a
kikapart, véres húsfoszlányoktól, hogy hazudj!
Hazudj a haldoklónak képeket, és elhitetni öklöd
melegét, ahogy utolsó napodon tenyerét borítja
rád.Hazudni a deszkát ágyad két oldalán,
s a hamis életet, ahogy vezetéken
csalnak cseppeket csontkarodba.
Ugye csak játszottál, mint velem soha
míg éltél, s voltál nekem, mint fáradtság,
dohányszagú, sötét téli estéken hiába?
Ugye még látsz engem, ahogy kilopódzom,
s kereslek a kövek között, mint aranyásó
a jövőjét?
Ugye tudod, hogy hiányzol, apám.
|
|