Mielőtt ránktör ez a nagy
szeretet, és összejövünk újra, hogy
emlékezzünk, és keresztet formálva
szavainkból higgyünk egy másik útban,
senki nem kérdi, hogy hol voltál eddig a napig!
Meddig tart még?Elég lesz-e addig, amíg
bogozod a színes kötözőszalagot, vagy
az első pohár borig is talán?Jó lenne már
végre kisimítgatni lelkünket fedő ünnepi
ruháink, s egy ócska lepelbe burkolózva,
leülni a gyerekek közé, s csak annyit mondani, talán, hogy szeressetek!
Nem tudom.
