Egyszer megállt minden a Földön
Emlékszem nem tudtuk már a nevét sem a virágoknak,és
ruháink redőibe is beleette magát az utak szitáló pora.
Lehetett talán nyár, nem éreztük már azt sem, csak néztük
a horizont remegő szélét, összehúzott szemekkel a gyerekeket
magunkhoz húzva, titkon már védelmet remélve tőlük, pedig
akkor már veszve volt minden, csak a harang remegett még,
az utolsó, amit még nem rombolt le a kacagó magány.
|
|