Megtérő álmokat
elkárhozott utakon várok.
Ahogy lassan felemelem
karjaim, ahogy nézem
a távolt, érzem könnyem
hullik.Tudd hát meg!
Bántottak, s hittem a gonoszt,
téptem, karmoltam, s most
kiáltom félve, hogy hidd,
amennyire sohasem kérhetem:
Általam lettél, és
majd nekem nem leszel!
