Egyszerű vers, hogy ő is értse
Még sohasem láttalak
ennyire szépnek, soha.
Nézem, ahogy a lemenő nap
áttörve a függöny mintáját,
mint valami fátylat borít rád.
Egy élet vagy, amíg csak élek!
Még sohasem láttalak ennyire
szépnek!Csak nézlek, újra gyerek
vagyok, de nem is értem.Oly sok
év telt el, s hiába már utólag a szó,
hogyan tudnám visszahozni, amikor
hiányoztam még neked, amikor még
nem is éltem, s élted nélkülem élted
Merre vitte el az Idő, zálogba csapta
talán, cédulánk is elköltöztük rég.
Mennyire bánom, hogy rossz voltam hozzád!
Mennyire bánom, hogy rossz voltál hozzám!
Miért csak most látlak ennyire szépnek?
Éreztem én, hogy odaadnád mindened, ha
történne bármi velem, de nem szóltam!
Fejem dacosan tartottam, hazudtam sokszor,
hazudtam.Valami mozdulat, hátad megsimítom,
oly idegen az érzés, de sokkal, nagyon sokkal
tartozom.Mi lesz velem, amikor nem leszel?
Nem tudom.Csak a pillanat, ahogy a fátyol
az arcodon.Sohasem láttalak ennyire szépnek!
Titokban rád áldást kérek, s lennék helyetted
gyötrelem fészke.Még sohasem láttalak annyira
szépnek!Anyám.
|
|