Önvallomás
Hazugságokból, és álmokból
emeltem magamnak piramist.
Körülöttem a szavak sivatagja,
délibáb az csak, mit másnak vélek.
Hitből táplálkozó homokfelhő
szemcséivel szeretkezem, milliónyi
megmásíthatatlan metsző sebhely,
napjaink fehér selyemben.
Karavánokkal hoznak olykor vágyott
fűszereket, s zsírkőből faragott
tégelyekből csókok mézét kínálják,
bőröd pergamen Hold ezüst kötésben.
Valahol járataim végén, titkos
kamrám sarkában skorpió
merevül, csapdát sejtve hátrál.
Messzi oázisok felől lovasok
porpárában, leplük szándékot
elfed.Koldus az mind, ki csak
bámulni jár színes képeket,
vagy falánk sírrabló patkány?
|
|