Ujjaim közül lassan kipereg minden magamnak gondolt, s mára már csak valami beazonosíthatatlanul összetört dísztárgyak darabjaivá vált hitem. Kotorászok bennük, próbálom összeillesztgetni azokat, de vagy a szemem öregszik, vagy a melegség kevés már a szívemben, hogy türelemmel bírjak elviseltetni a másoknak általam vélt gonoszságaival szemben.Nézegetem a gyermekeim fotóit, kérem az Istent, hogy vigyázó szemeit vesse olykor rájuk, amikor majd nem leszek többé.
