Nem igértelek magamnak,

Csak rohantunk, mintGyermek

seprünLovagolva, s hittük

minketFigyel a világ.Nézd, nézd

a paripám, mint száguld!

Selymes a bőre, lobog a sörénye!

Vertük lábunk a porba szilajon.

Színes papírra leltünk hajtogattunk

darut, apró kosarat, virágot, szirmok

széleit simítgattuk, ujjainkon

lepke billegett.Árnyjáték

Úgy szerettem volna!U Úgy szerettelek volna.

Szerettelek volna úgy? Galambok

szemeit karistoltam késekkel,

igaz gyémánt volt annak a nyele!

Fából, gyémánt. Ez vagyok.

Messzi, valami álmokon túli

Világból köpenyét kanyarítva

kobold készülődik, kalapját kezében fogja,

őszülő haja ködöt vet a késő őszi boruba, 

valahol már suttogják: Engem, engem fogadj titokká!