Csak néztelek.

Hidd,nem fáj semmi!

Hogy könnyezek?Ki érti!

Titkot fogadtunk örökre,

de fájdalmat nem. Kint bont

és köt újra az Idő, lesz majd új

Temető, lesz kenyér, meg valami

lágy kalács is tán, Öregnek bágyadt

simogatás. Oly gyámoltalan, mint

gyermek, csak néztelek hosszan,

kutattam szándékod, hoztam

új játékot, kértem nézd a csillagom!

Rajzolj virágot, annak milliónyi szirmot,

sziromból szőnyeget, szavakból szőttest,

színeset, mintásat, legyen benne

sok nap, hogy ne fázzak!

Nélküled.