Átölel / Templomi könyörgés egy Pogány Istennőhöz
Csak hitem legyen elég, vagy verjenek a szavak, ha mutatni nem engedem,
s ezzel bántva hagyom veszni a kedvest! Pedig temérdek az isten
megfeszítve egyazon kereszten! Előttük most térdepelek!
Istene a szónak, ha elhagy, istene a szépnek, ha
vakként botladozok, Istene az érintésnek,
ha érintetlen vagyok!Istene a jónak,
ha akaratlan rossz vagyok!Ne
haggyatok!Vagy legyek
tán Istentelen? Jobb
az, nekem, ha rab
vagyok!Verjenek
ezerszer hosszabb,
hosszabb szöget
szívembe, ha ezt
nem teszem, de én
temetni nem akarok!
Bűnös az, aki elvesz, és
istenkáromló, aki tagad, és
imát nem olvas, ha már írni ereje
elég nem lesz, és kérve sem kap mástól
eleget!Pedig én szeretni akarok, s elveszni egy ölelés
adományában, egy csók pogányságában! Egy vércseppet akarok!
A Te kelyhedből akarom! Szavam, ha nem olyan, szemem sem kutat, az is én
Vagyok!Neked vagyok! Vérem, ha kell, azt is adom! Pogány Istennőm,Érted vagyok!
|
|