Az este egy asszonyt
annyira közel éreztem,
hogy megfogta a kezem,
és hívott magához.
Én csak azt kérdeztem,
simogatott-e már csillagot?
Nézett rám, tenyerét
a Hold felé tartotta,
arról madár szállt fel,
nem láttam szebbet.

Az este egy asszonyt
annyira közel szerettem,
hogy könnyes lett a szemem,
pedig csak kérdeztem,
látta-e már a repülést?
Nem felelt, elnézett
a tilalmak fölé.
Erek vezekeltek,
patakok szenvedtek,
folyókban így vétkeztek.
Akkor.