Felvonástalanul

Tépett lapokat hord
a víz.Évekről napló,
mosolyokról dalok, ölelésekről
tragikomédiák.S hol függöny
nincs, súgó is csak mélázik
a szövegkönyv felett,
egyedül a jegyszedő
éber, kibicelni itt nem lehet!
Van kinek páholy jut,
s bár mosolya kényes,
nadrágja hátulja fényes,
kabátja hosszú, jól takar.
Van ki az első sorba
kéri magát, közel a hang,
jobban látszik a szín,
csak a nyak fárad,
tartani a fejet nem könnyű!
Hátulról belátni a sorokat.
Férfi karja a támlán,
kopott a bársony,
hajlik a nő hajszínéhez,
olcsó ékszer szorgos éveknek.
Két öreg hölgy fodros
csipkegallér, elnagyolt
márványszilánk arcélek.
Fiatal lány új ruhában,
hideg a lakás, festetni
is kellene még az idén,
széles csípő nem lel férfiszájra.
Öreg úr, zakó szivarzsebben
díszzsebkendő, szeme sarkában
emlékkönyv darabja, jobbján
üres hely, büfében konyakot
rendel, gavallér magának egy napra.
Fiatal pár, kezeik forgó
imammalom, kér, remél, üdvözít,
sötétben vétkez és eszmél.
Nem is színház a világ,
csak teszi a dolgát, s bár meglehet
a rendező rejtve, mindenki ismeri
a dramaturgiát,  olykor egy ügyelő
is feltűnik, nevetne, de csak kacsint reánk.


 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=8701