Csak keressük egymást.
Nem tudjuk az indokot.
Nincs is talán.Lopakodunk
festett kelmés lovakon,
paták alól földrög száll.
Mögöttünk vágyaink árnya,
kutatjuk a Nap aranyát.
Névtelen utcákon járunk,
mindenki ismerős, festetlen báb.
Csak egy szív, csak egy vágy,
csak egy az Isten, egy a halál!
Csak keressük egymást.
Mutatjuk a szépet, jelünk
leomlott házak oldalán,
merre elmennénk, arra
nincs út, csak tagadás.
Mondtad, egy az élet,egy a
szerelem, csak az Istenek
most megosztják, megosztják.
Nem akartad mutani, hogy
fáj!Egy vak zenélt a sarkon
előtte hajnalok őrzője állt,
szemébe tükröt tartott a Hold,
könnye végtelen csillaghullás.
Azt mondtad most egy
a szó, csak egy az álom,
csak egy a tagadás!
Képeid elmosódott
aszfaltrajzok hűvös zápor
után, úgy kérném:Törődj
velem, de megállíthatatlanul
követ valami végső feloldozás.