Fullextra.hu

Mocskos konyharuhaként hasal
gyűrt lepedőjén az Időnk.
Becézést remélő csücskeiből
perceket csöpög, tócsából
sóhajtás szakít újabb megbánást,
ujjaink egy általunk teremtett isten
mondatait követik, szánkból
nyálfonal hímez megjárt szegélyeket,
sarokban vicsorít a megkötözött magány.